TERÜLETENKÍVÜLISÉG [e-e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
jogtudomány,
politika)
Államfőket, külügyminisztereket, diplomatákat, nemzetközi szervezetek némely tisztviselőjét megillető jog, amely szerint hivatalos külföldi tartózkodás helyükön a fogadó állam hatóságai nem indíthatnak ellenük eljárást.
Az államfő külföldi magántartózkodásakor is területenkívüliséget élvez. || a. Az a jogi helyzet, amelynek értelmében az ilyen személyek használatban v. birtokában levő épületekbe a fogadó állam hatósági közegei csak akkor léphetnek be, ha erre a küldő állam illetékes szerveitől engedélyt kaptak.