TÉRSZEMLÉLET főnév (többes számban nem haszn.) (lélektan)
Az a lelki képesség, tulajdonság, amelynek birtokában az ember a tárgyakat alakjuknak, kiterjedésüknek, nagyságuknak, ill. egymáshoz való térbeli viszonyuknak (egymás melletti, fölötti, alatti, mögötti elhelyezkedésüknek) megfelelően érzékeli, ill. tudja egységes összképbe állítani. A térszemlélet nem velünk született, hanem folyamatosan kifejlődő készség. A fény, a világosság erőssége módosítja térszemléletünket.