TETTES [ë-e v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Bűntettet elkövető személy.
Ismeretlen tettes, →
közvetett tettes. Nem tudták megállapítani, hogy ki volt a tettes. Kinyomozták a tettest. A tettest elfogták. □ A tettesek csakugyan kézre kerültek. (Mikszáth Kálmán) Gyilkosság történt
A tettest elfogtam. (Kosztolányi Dezső) || a. (
tréfás) Vmely tréfa, csín elkövetője.
Barátunk volt a tettes, ő eszelte ki az ugratást. Az apa elpáholta a kis tettest.