TERROR [ë v. e] főnév -t, -ja (csak egyes számban) (
sajtónyelvi)
Kegyetlen, kíméletlen, erőszakos módszer(ek), eljárás, bánásmód, megfélemlítés, főként hatalmi, politikai céllal, egyénekkel, tömegekkel v. társadalmi osztályokkal szemben.
Egyéni terror: a forradalmi harc taktikájával ellentétben levő politikai gyilkosságok kezdeményezése;
terrorral ér el vmit. A nép mindig erősebb, mint a terror. || a. Rémuralom.
Fasiszta terror; a terror napjai. Dühöngött a terror. || b. (
túlzó) Erőszak, megfélemlítés.
Szülői terror; a sajtó terrorja. □ Martiny doktor csak legyen ellenzék, nagyon kell nekünk az a kis ellenzéki terror. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): 1. terrorbanda; terrorbombázás; terrorcsapat; terrorcsoport; terroreszköz; terrorlegény; terrorszervezet; 2. fehérterror.