TERMETES [e-e-ë] melléknév -ebb [e]
Nagy termetű, jól megtermett <személy, testalkat>.
Termetes asszonyság, leány, legény, katona. □ Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon
| Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem
Rémlik, mintha látnám termetes növését. (Arany János) A török szultán küldötte
fehér selyembe öltözött termetes ember. (Gárdonyi Géza) [A juhász] jó termetes pásztorember volt. (Móricz Zsigmond) || a. (
irodalmi nyelvben) Hatalmas, nagyméretű <tárgy>. □ Fenn mozsarak zúgtak s tomboló vitézek Termetes kupákkal leköszöngetének. (Arany János) Következik egy másik termetes épület
(Jókai Mór)