TERMET [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
(gyak. kissé
választékos rendsz. értékelő jelzőkkel kapcs. haszn.) Az emberi v. (
ritka) állati test alakja; (test)alkat.
Alacsony, arányos, atléta, daliás, deli termet; →
gárdista termet; karcsú, királyi termet; →
királynői termet; →
lenge termet; magas, nádszál, nyúlánk, sudár v.
sugár, széles, szép, zömök termet. Hirtelen felmagaslott egész termetében. Termetével kivált társai közül. □ Szeretem azt a kis Könnyű termetedet. (Petőfi Sándor) A termetét kissé rövidre szabták. (Kosztolányi Dezső) Törékeny termetét a tőke | megtörte, mindig keskenyebb lett. (József Attila) || a. (
ritka,
növénytan) A növény alakja, növése.
- Szóösszetétel(ek): középtermet.