TÖVISES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan, amin tövisek vannak; tüskés. Tövises ág, bozót, cserje, rózsa. □ Olyan vagy, mint a tövises virág. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) □ S kedvetek ha jő kötődni, Ugy kapkodjatok felém: A természetnek tövises Vadvirága vagyok én. (Petőfi Sándor) || b. Ilyen növényekkel benőtt. Tövises legelő, rét. || c. (tájszó) Tövises (1) ágakból készítet. Tövises gát, kerítés.
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Olyan, amin v. amiről hegyes tárgyak, részek tövisként állnak ki. □ Nyíllal, kopiával tövises a párkány. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Borostás, tüskés (2a) <áll, arc>. □ Tövises álla megszurkálta. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Nehézségekkel, szenvedésekkel teli, rögös; tüskés (5). Tövises életpálya, út. □ Ha már én csakugyan e tövises pályára szánnám magamat
, akkor legjobb volna teljesen szabad kezet biztosítnom a lap körül. (Arany János) Mindenkinek egyszerű és sima az élete, de kezdett rájönni arra, hogy a vezetőké kövesebb és tövisesebb. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Élesen bántó, tüskés (4). □ Neked mutatok be egy nagy igazságot Tövises szavakba önteni nem mertem. (Mikszáth Kálmán)
- tövisesség.