Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (főnévi jelzővel) Olyan, amilyen természete (6) a jelzővel megnevezett élőlénynek van. Macska természetű; őrmester természetű. □ [A csillapító szavakkal] még csak annál inkább feltüzelték a hörcsög természetű kis embert. (Mikszáth Kálmán) Ismertem a végtelen becsületességű, érzékeny, mimóza természetű embert. (Krúdy Gyula)
2. (melléknévi jelzővel) Olyan <személy, állat>, akinek v. amelynek a jelzővel, ill. a jelzői mellékmondattal meghatározott természete van. Békés, beszédes, cinikus, hirtelen, irigy, kételkedő, kíváncsi, nehéz, rossz természetű ember; törleszkedő természetű macska. □ Katica Különös leány volt, zárkózott természetű és hideg, mint a jég. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <dolog>, amelynek a jelzővel meghatározott jellege van. Bizalmas természetű akta; könnyű természetű megbetegedés. □ Ezek a dolgok többnyire kényes természetűek. (Ambrus Zoltán) Elmondta, hogy egyik-másik lakatnak milyen természetű a szerkezete. (Krúdy Gyula)