TENYÉSZET [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
tudományos,
választékos)
- 1. A tenyészik igével kifejezett folyamat eredménye; tenyésztés. (1a). □ Hidegség
egész természetben, minden tenyészet gyilkosa. (Kölcsey Ferenc)
- 2. A tenyésztés által létrejött növényzet. Buja tenyészet. □ [A rodostói temető.] Eltemték egymást, idegen part felett
Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik: Új meg új tenyészet rendje nőtt földébe. (Arany János)
- 3. (ritka) A növényi életnek az a szakasza, amelyben az életműködés folyik; vegetáció (2). Tavasszal megindul a növények tenyészete.
- 4. (biológia) Kül. egysejtű élőlényeknek tenyésztéssel kitermelt csoportja. Tiszta tenyészet. Egy tenyészetből valók. Húslevesben csinált tenyészetet a baktériumokból.
- Szóösszetétel(ek): bacilustenyészet; haltenyészet; törzstenyészet.
- tenyészeti.