Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Népmesékben> csodálatos tulajdonságokkal felruházott, tüzes zsarátnokot evő, beszélni tudó, okos ló, amelyen nem foga a fegyver. Tüzet okád, mint a táltos. □ Olyan volt mind a három asszony, mint a mesebeli táltos. amelyik zsarátnokot abrakolt. (Gárdonyi Géza) || a. [az ős Kaján.] S már látom, mint kap paripára, Vállamra üt, nagyot nevet S viszik tovább a táltosával Pogány dalok, víg hajnalok, Boszorkányos forró szelek. (Ady Endre) || a. (tréfás) Ló. □ Az istálóból négy tátost kivezetett. A legszebb négy tátost vezette ki onnan, S befogta őket a szekérbe legottan. (Petőfi Sándor) A gazda közönnyel szállott le megsimogatni táltosait, melyek barátságosan vihogtak. (Kemény Zsigmond) Ugorj le, fiam, és szedd föl hamar azt a zabocskát, jó lesz a mi tátosainknak. (Mikszáth Kálmán)
2. (történettudomány) <Az ősvallásban élt magyarok körében> a sámán szerepét betöltő személy. A táltosok fehér lovat áldoztak. □ Te meg jelentsd a táltosnak, hogy itt Egy árva gyermek ájultan hever. (Vörösmarty Mihály) Táltosok és bölcsek, javas, oltárnéző, Gyűl, oda bűbájos, énekkel igéző. (Arany János)
3. (népies) <Babonás hiedelem szerint> titokzatos erőkkel felruházott ember, főleg férfi, akit rendsz. úgy képzelnek el, hogy foggal v. hat ujjal jön a világra, és sok csodálatos dolgot tud. □ Szüléjök tátos volt és szemfényvesztő. (Pázmány Péter) Táltos és tündér az ostobáknak A setétben ült babonás világban Bábjai voltak. (Fazekas Mihály) Hát azt mondja , hogy táltos vagyok, mert foggal jöttem a világra. De én bizony semmi kincsről nem tudok. (Gárdonyi Géza) || a. (népies) Nagyon eszes gyermek, ill. mindent tudó ember. □ A Daru utcában táltos hírében álltam. (Móra Ferenc)
4. jelzői használat(ban) Olyan <ló, gyermek>, amelyet, akit a népi képzeletvilág csodálatos tulajdonságokkal, titokzatos erőkkel ruház fel. □ Csak jöjjenek ezután is A szép és hetyke nők Hadd jöjjenek csak Fejemet szegve tartom, S előttük egy holt magyar úr Táltos lovon üget. (Ady Endre)