TOMPULTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (
választékos)
- 1. Általában a tompult melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek tompult volta, jellege. A kés élének tompultsága; a fájdalom, a hang tompultsága; elméjének tompultsága. Hallása tompultságának valami betegség az oka.
- 2. (átvitt értelemben) Olyan lelkiállapot, amelyben az ész, az érzékek működése, felfogó képessége igen gyenge, tompult (3); nyomott érzéketlenség. Lelki, szellemi tompultság; tompultságba esik. □ Néha tompultság áll elé [= elő], s a vér sebes lüktetéssel tódul az agyra. (Arany János)