TETEMES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Számottevően nagy, jókora <számmal kifejezhető, megmérhető dolog>. Tetemes bírsággal sújtották. Tetemes kár, veszteség érte. A kiadások tetemes összegre növekedtek. Tetemesen hozzájárult a sikerhez. Tetemesen gyarapította, növelte hírnevét. □ A fél század óta tetemesen megnövekedett közadó súlyosan nehezedett a népre. (Szalay László) A magyar Szépirodalmi Intézet
tetemes szótöbbséggel tagjává választani kegyeskedett. (Arany János) || a. (régies) Fontos, lényeges. □ Most tetemesebb dolgok körűl forgolódik elmélkedésem. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. (régies) Jókora, jó nagy <tárgy>. □ Egy tetemes regény van velem. (Vörösmarty Mihály) Legelőször is a tetemes küszöbön nagyot estem. (Arany János) || a. (régies) Izmos, tagbaszakadt. □ Melled ragyogó
Bőröd hószín, vállad tetemes. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 3. (régies) Nagy erővel megnyilvánuló, igen nagy. □ Most érzé tetemes kínnal mit vesztve szivében. (Vörösmarty Mihály) Megmaradt ő régi állapotában, csak szomjúsága lett tetemesebb. (Petőfi Sándor)
- tetemesség.