TÉPETT [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (szövőipar) Tépéssel felhasználásra előkészített <szálas anyag>. Tépett gyapjú, selyem, szösz. □ Mellette állt egy kerekes rokka és egy orsós guzsaly, amarra len, erre tépett selyem kötve. (Jókai Mór)
- 2. (választékos) Olyan, amit megtéptek, összetéptek; rongyos. Tépett ruha, zászló. □ A tépett trikolór
a világ szeretetét bírja! (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) □ Két hajó szeli még küzdve, Lesve és űzve Egymást tépett lobogókkal: a fáradt Félelem s a hetyke utálat. (Ady Endre)
- 3. (ritka, költői) Olyan, amit letéptek (1). □ Múzsám koszorúját, hajnali tépett Rózsából, most fűzi vitéz bajnokja fejére. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Megviselt, feldúlt <ember, lélek>. □ Cseppenj bé keserű életem Pohárba, édes szerelem! | Ez az egy, mi tépett lelkemet Összeolvaszthatná némileg. (Petőfi Sándor) Gyötrött és tépett magamat
Vérből, jajból és lángból Szedegetem össze. (Ady Endre)
- tépettség.