TERJENGŐS [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. A szükségesnél, a kelleténél több szóval történő, unalmasan, vontatottan elnyújtott, szétfolyó <megnyilvánulás>. Terjengős beszéd, írás, stílus; terjengősen beszél, ír. □ A terjengős közleményt nem annyira a tények előadása tette nevezetessé
, inkább a mártás okozott feltűnést. (Mikszáth Kálmán) Addig beszél, terjengősen, áradozva
, míg végre is belopja sablonosságainak ügyes keverékét a sokaság érdeklődésébe. (Ambrus Zoltán)
- 2. Ilyen stílusban írt <irodalmi mű>. Terjengős dráma, regény. A könyv helyenként nagyon is terjengős.
- terjengősség.