TERJENG [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (-ni) (rendsz. 3. személyben) (
választékos)
- 1. <Szag, gőz, füst, illat> lebegve ide-oda áramlik a levegőben, árad, tele van vele a levegő. A friss kenyér illata terjeng a levegőben. Naftalinszag terjeng a szobában. □ Valami sajátságos édes illat terjengett a "kancelláriában". (Mikszáth Kálmán) A hűs szobában
a feketekávé finom
gőze terjengett ebéd után. (Babits Mihály)
- 2. (régies) Lassan, fokozatosan, terjed, terjedni kezd, terjedez. (1). □ Rögtön érze meleget terjengeni testében. (Kemény Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Szétterült, szétáradt, szétterjedt állapotban van. □ A pázsit ritkul, egész puszta foltok terjengenek. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: elterjeng; széjjelterjeng; szétterjeng.
- terjengés; terjengő.