Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TERHELTSÉG [terheltség v. terhelcség] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka) (orvostudomány) A terhelt (3) melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság; vkinek, terhelt volta; vmely betegségre való örökölt hajlam. || a. Öröklött kóros szellemi és testi állapot, fogyatkozás. Elmebeli terheltség. Látszik rajta a terheltség. □ Micsoda sivatag szó ez: "öröklött terheltség". (Eötvös Károly)
  • terheltségi.