TÉPELŐDIK [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
- 1. Vki vmin, vmi miatt v. (régies) vmivel tépelődik: vmely elhatározás, döntés előtt v. vmire visszagondolva, vminek az okát keresve, kínlódva gondolkozik, magát emésztve töpreng, töri a fejét. Sokat tépelődik helyzetén. Azon tépelődött, hogy
Tépelődött, hogy mitévő legyen. Hiába tépelődött, nem talált kivezető utat. □ Az asszony
sokáig tépelődik azon, hogy az új ruhát adja-e az Énokra. (Tömörkény István) || a. (vonzat nélkül) Inkább tépelődik, mint cselekszik. □ A rosszul alkalmazott közmondás zavarba hozta az igazgatót és mindenkit
Tépelődve hallgattak. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (tájszó, irodalmi nyelvben) Veszekedés közben egymást tépi. □ Letépi boglárát süvegéről, s a nép közé veti
Mindent letépvén, a nép közé hányja; a nép dulakodva annyira tépelődik felettük, míg minden részekre szakad. (Jókai Mór)
- tépelődős.