TÁBOROZÁS főnév -t, -ok, -a
A táboroz(ik) igével kifejezett tevékenység, életmód, állapot; az a tény, hogy vki, vmely csoport, közösség táborozik (vhol); táborban (2) v. a szabadban való tartózkodás; tanyázás, élet(mód).
Úttörők táborozása; két hetes táborozás; nyári táborozás; táborozáson vett részt. Szereti a szabadban való táborozást. || a. (
katonaság,
régies) Kül. katonai, hadi élet, hadviselés, háborúskodás. □ A hosszas táborozások alatt gyakran lehete látni
majd a magyar táborban, majd az osztrák seregek közt egy és ugyanazt a nőt. (Jókai Mór) Egynémelyikünk
ágyban fekhetett, ami e táborozásban a legnagyobb ritkaságok közé tartozott. (Vajda János)