Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. indulatszó <Gyak. jelzővel v. más szitokszóval; néhány állandósult szókapcsolatban, felkiáltó mondatban:> Forgós teringette!; lánchordta teringette!; láncos-lobogós teringette!; teringette faszekere!
1. <Bosszankodást, türelmetlenséget kifejező enyhébb káromkodásként v. szitokként.> □ Láncos lobogós teringette! mi bajod hát, beszélj! (Jókai Mór)
2. <Meglepődés, megütközés kifejezéseként.> Teringette! Ezt nem vártam volna tőled! De sokára jöttél! □ Tyhüj lánchordta teringette. Ez már a nagyidai veszedelem párja? (Jókai Mór) Teringette! Hiszen ez rengeteg pénz! (Mikszáth Kálmán) Teringette, ez furcsa! (Mikszáth Kálmán) Négyszázezer forint! Fogós teringette! (Mikszáth Kálmán)
3. <Csodálkozást is tartalmazó elismerés kifejezésében.> □ Eh no, a kis Mátyás! Ki hitte volna ezt? Terringette, a saját nagybátyjával bánik el így. De éppen ez a szép. (Mikszáth Kálmán) Teringette! kiáltott föl. A tekintetes úr mégis szerencsés ember. (Mikszáth Kálmán)
4. <Enyhe, tréfás korholásban.> □ Most nagy bajban vagyok, mert csak egy húszas van nálam. Hát akkor ezt mondtad volna előbb, teringette faszekere. (Mikszáth Kálmán)
5. <Állítás, főleg méltatlankodásból fakadó v. meglepetéssel kapcsolatos bizonygatás nyomósításaként:> a teremtésit!, a mindenit!, a nemjóját! Teringette, ha nem volnék ilyen öreg, még én is megpróbálnám! □ Teringette azt már bizonyosan tudom. (Mikszáth Kálmán) Terringette, kutya legyek, ha ez nem a polgármester diákkisasszonya! (Móricz Zsigmond)
II. melléknév (csak jelzőként, gyak. más érzelemkifejező szókkal együtt, 3. személyű birtokos személyragos v. jelzős és személyragos főnév előtt)
2. <Tréfás csodálkozást v. enyhe megütközést is tartalmazó elismerő jelzőként.> □ Teringette fickója, szólt [a képviselő] a szép piros orcáját megcsipkedve, kinek a fia vagy? (Mikszáth Kálmán)
III. főnév ..ét, ..éje [e] A teringette szóval kifejezett szitok. □ Ereszd be! kiáltá Krénfy úr, s vánkosai közé dörmögött egy teringettét. (Jókai Mór) Szavába elegyít egy-két teringettét. (Kemény Zsigmond)