TERINGETTÉT [e-e] indulatszó terringettét (
népies)
<Rendsz. enyhe, tréfás káromkodás v. szitkozódás hangulatát keltő szóként.>
- 1. <Bosszúság, bosszankodás, megütközés kifejezésére.> Teringettét! de szórakozott vagy ma! Teringettét! ezt elfelejtettem
□ Teringettét pattant fel Nagy Ferdinánd, az asztalra ütve ez a hét gyerek
csak nem hazugság?! (Ambrus Zoltán) || a. <Kellemetlen érzés kifejezésére.> □ Teringettét! mond a másik; de fázom. (Jósika Miklós)
- 2. <Megelégedés, elismerés, öröm kifejezésében.> □ Terringettét! Itt már csak vígan fogunk élni. (Jókai Mór) Teringettét! Be szép idők lehettek! (Ábrányi EmilByron-fordítás) Már mikor legelőször megláttam, mindjárt feltűnt nekem az arany foga! teringettét, mondtam magamban, azért csinos lány! (Móricz Zsigmond)
- 3. <Csodálkozás, meglepetés kifejezésére.> □ Teringettét, csakugyan családi körben leszünk! szólt mosolyogva Szabó, amikor a színházban körülnézett. (Ambrus Zoltán) És kijön [a nyerős szám]? Eddig nyertem volna egy arannyal negyvenezer frankot. Tyüh, teringettét! (Gárdonyi Géza)