TERHELTSÉG [terheltség v. terhelcség] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka) (
orvostudomány)
A terhelt (3) melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság; vkinek, terhelt volta; vmely betegségre való örökölt hajlam. || a. Öröklött kóros szellemi és testi állapot, fogyatkozás.
Elmebeli terheltség. Látszik rajta a terheltség. □ Micsoda sivatag szó ez: "öröklött terheltség". (Eötvös Károly)