Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Általában olyan, aki v. ami terhel (I. 12; II. 1) vmit. A hajót áruval terhelő daruk.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan, aki v. ami vki v. vmi számára nehézséget okoz, erkölcsi, lelki, szellemi nyomást fejt ki, terhel (I. 3; II. 23). Az örökséget terhelő adósság; az őt terhelő felelősség. A beosztottait sok fölösleges munkával terhelő főnök nem volt népszerű.
2. (jogtudomány is) Olyan, aki, ami vkinek bűnösségét bizonyítja, nyilvánvalóvá teszi. Terhelő adat, bizonyíték; súlyosan terhelő körülmények; terhelő tanúvallomás. Ez terhelő rá nézve. □ A vádlott kihallgatása bejefeződött. Következtek a terhelő tanúk. (Kosztolányi Dezső) A juhász felesége is terhelő vallomást tett: az eltűnés éjszakáján a juhász nem volt otthon, hajnalban tért haza, s véres volt a keze. (Nagy Lajos)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Nehéz, terhes. □ Amíg meg nem gyógyul, semminemű terhelő munkát neki meg nem engedsz. (Jókai Mór)
4. (műszaki nyelv) A teljesítő képesség határát elérő vagy a teljesítő képességet, szilárdságot próbára tevő, ill. igénybe vevő. Terhelő teljesítmény.
II. főnév -t, -je [e] (népies)
1. Széles szíj, heveder, mellyel lovon, szamáron, öszvéren a nyerget v. a pokrócot megszorítják; heveder. □ Szállj le, kincsem, a nyeregből, Vedd ki lábad a kengyelből, Ereszd meg a terhelődet. (Petőfi Sándor) Vékony volt a ló vékonya, minden pillanatban megtágult a terhelője. (Eötvös Károly)
2. Az a heveder, melyet a talicskát toló ember a vállán átvet, és a talicska két nyeléhez erősít.