Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Állatok csoportját> úgy hajtja, hogy egy csoportban maradva, legelhessenek. Kecskenyájat terel; tereli a csordát, a juhokat, a libákat. □ Sok legelő nyáját terelik a pusztán. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) □ Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem. (Tóth Árpád) || b. Terel vhová: az elszéledést, a kívánt iránytól való eltérést megakadályozva vhová hajt. Hazafelé terel. A nyájat a delelőre, az istállóba tereli. A vadakat a hálóba tereli. □ A gulyás a kútra tereli ökreit. (Csiky Gergely) || c. <Emberi csoportot> meghatározott rend nélkül, olykor erőszakkal, egy helyre kényszerít, ill. vhová gyűjt, hajt, térít. A tömeget az udvarra terelik. □ Édesanyámnak ebben a korszakban legfőbb munkája az volt, hogy mint a kotlós, befelé terelt bennünket a házba. (Móricz Zsigmond)
2. <Mozgásban levő tömeget, mozgó tárgyakat, kül. forgalmat v. egyes járművet> eddigi haladási irányától v. eredeti útvonalától eltérő irányba v. helyre irányít, ill. kényszerít. Ideiglenesen a főútvonalakról mellékutcákra terelik a forgalmat. A kalászokat egy szerkezet a dobba tereli. □ Fialát elszalasztá a Wibra ügyvéd úr kocsijáért , hogy azt az ő udvarába terelje. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Állandó beavatkozással, ellenőrzéssel eléri, hogy vmi v. vki a korábbitól eltérő útra lépjen, vmilyen irányba haladjon. Vmilyen irányba terel vmit; vmilyen → mederbe terel vmit; → bírói útra tereli a dolgot; vmilyen vágányra terel vmit; → vak vágányra terel vmit; az ügyet mellékvágányra tereli; a helyes útra terel vkit. A termelőszövetkezeti mozgalmat helyes mederbe terelte. Új irányba terelte a kutatásokat. Bűnvádi útra terelte az ügyet.
3. (átvitt értelemben) <Figyelmet, gyanút, beszédet> úgy irányít, hogy eredeti tárgyától eltérően vkire v. vmire irányuljon, a kívánt személy v. dolog legyen a tárgya. Másra tereli a figyelmet, a beszédet, a szót. Sikerült a gyanút a tettesekre terelnie. Saját kutatásaira terelte a szót. □ Mondtam öleget Etelnek, hogy ez lössz a vége igyekezett szüle kellő irányba terelni a Ferenc figyelmét. (Móra Ferenc) Tatár a vitát más síkba akarta terelni. (Kosztolányi Dezső)