Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Oyan, aki terít (14). Ebédre terítő lány; trágyát terítő béres. || a. (ritka) Olyan, amivel teríteni szoktak. (Trágyát) terítő villa.
2. (régies) Olyan, amire vkit, vmit (ki)terítenek. (halászat) Terítő karó: olyan k., amelyre a hálót v. a halakat szárítás végett akasztják.
II. főnév -t, -je [e]
1. (rendsz. összetételben) Vmely bútornak, ritk. más tárgyaknak a letakarására, védelmére, ill. díszítésére való szövött anyag v. kézimunka. Horgolt, kötött terítő; az asztal, az ágy, az oltár terítője; terítőt hímez. □ A szoba déli fala mellett állott a fiókos sublót, rajta csipkés fehér terítő. (Nagy Lajos)
2. (népies, régies) Ravatal (1). □ Inkább lássam gyermekemet a terítőn! (Kemény Zsigmond) Menyasszonyi fátyol neki szemfedője, Menyasszonyi ágya neki terítője (Arany János)