TÉRÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a térít igével kifejezett cselekvés, tevékenység, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit (vhová) térítenek.
- 1. Vhová, vmely irányba fordítás, hajtás, irányítás. A csapatnak, a kocsinak, a lovaknak balra, jobbra térítése; a nyájnak akolba térítése; a hajónak a parthoz térítése.
- 2. (átvitt értelemben) Vkinek meggyőzéssel, neveléssel, rábeszéléssel bizonyos magatartásra való megnyerése. Vkinek jobb, más belátásra, véleményre, helyes v. jó útra, becsületes életre való, rossz irányba való térítése.
- 3. (átvitt értelemben) Vkinek eszméletre v. magához térítése: <ájult, eszméletlen állapotából> öntudatra ébresztése.
- 4. (vallásügy) Vmely (keresztény) vallásnak, egyháznak a követőjéül való megnyerés. A magyaroknak a keresztény hitre térítése. □ A derék misszionáriusokat nem az emberevő vadak közé kellene küldeni, hanem ide Európába
, mert itt nagyobb szükség volna a térítés munkájára. (Krúdy Gyula)
- 5. (hivatalos) Vmely költségnek, kiadásnak, kárnak pótlása, megfizetése. A fuvardíj térítése. || a. (hivatalos) Ellenszolgáltatásként, kártérítésként fizetett összeg. Térítés jár vmiért. Az igénybe vett fogatért térítést fizetnek.
- Szóösszetétel(ek): hittérítés, kártérítés.
- térítéses; térítési.