TÁBORNOK főnév -ot, -a
<Hadseregben, ill. katonai jellegű testületben> az ezredesnél magasabb rangú tisztek (vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes, hadseregtábornok) vmelyike.
A szemlén három tábornok vett részt. □ Oh Bem, vitéz vezérem, | Dicső tábornokom! (Petőfi Sándor) A harmadik generációban a hős tábornok katonai erényei kissé megfakultak. (Ambrus Zoltán) || a. <1941 előtt> az ezredesnél egy rendfokozattal magasabb rangú tiszt; vezérőrnagy.
Tábornokká nevezték ki. || b. (
katonaság,
régies) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> 1941 előtt a vezérezredesnek megfelelő rendfokozatban levő magas rangú katonatiszt. →
Gyalogsági tábornok; →
lovassági tábornok; →
tüzérségi tábornok.
- Szóösszetétel(ek): hadseregtábornok.
- tábornoki; tábornokság.