Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, akit v. amit vmi terhel, ill. akire v. amire vmilyen terhet raktak; (teherrel) megrakott. Terhelt szamár; robottal terhelt jobbágy; gabonával terhelt hajó; málhával terhelt öszvér.
2. (műszaki nyelv) A terhelés vmely mértékéig, ill. határáig igénybe vett. Egyenletesen, erősen, könnyen terhelt. Tíz tonnáig terhelt vasúti kocsi.
3. (átvitt értelemben, orvostudomány) Betegségre, főképpen ideg- v. elmebajra öröklött hajlammal bíró <személy>. Örökletesen, tartósan terhelt idegbeteg. || a. (orvostudomány) Öröklött szellemi fogyatékosságú, nem normális <személy>. A gyerek terhelt.
4. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Vétkes bűnös. □ Részemről kivételesen terheltnek éreztem magam, mert azt nem tudhattam, hogy Haynau az irodalmi vétségek iránt oly souverain megvetést tanúsítand. (Vajda János) A terhelt lelkiismeret kerüli a napvilágot. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -et, -je [e, e] (jogtudomány) <Büntető eljárásban> az a személy, aki ellen az eljárás folyik. A terhelt beismerő vallomást tett. A terhelt érdekében védő járhat el.