A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TEREMTETTE [e-ë-ë-e v. e-e-ë-e] indulatszó, melléknév és főnév (népies)

I. indulatszó <Rendsz. jelzővel, néhány állandósult szókapcsolatokban, felkiáltó mondatokban.>
1. <Bosszúságot, haragot kifejező enyhébb káromkodásként v. tréfás szitokszóként:> Forgós teremtette!; mennydörgő(s) teremtette! □ Lánggal égő teremtette! | Nagy a harag a szivembe. (Petőfi Sándor) Ördög, mennykő, láncos, lobogós teremtette, most mindjárt kifordítom a bőréből. (Jókai Mór) Én vérre szomjúzom, lámpás teremtette. (Mikszáth Kálmán)
2. <Tréfás csodálkozás, elismerés, dévajság kifejezéseként.> □ Kutya teremtette, de gyönyörű asszony. (Mikszáth Kálmán) De csinos egy asszony, lelkem teremtette! (Mikszáth Kálmán)
3. <Korholás, feddés, intés kifejezésében.> □ Jól viseld magad, dörgős teremtette. (Vas Gereben)
4. <Elbeszélésben, érdeklődést keltő, hangulatkeltő közbevetésként.> □ Volt egyszer egy ember, annak egy nagy kincse s hát lelkem teremtette, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy el akarják tőle rabolni. (Győry Vilmos) [A cigányok] rárántják hirtelen a Balassa Antal híres csárdását, s kutya adta teremtette fölugrik a nagyapó az asztal mellől, se szó, se beszéd, derekon csípi az anyókát. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév (csak jelzőként, 3. személyű birtokos személyragos v. jelzős és személyragos főnév előtt)
1. <Fölháborodást, bosszúságot kifejező szitokszerű jelzőként:> haszontalan, semmirekellő <személy>; mihaszna, pernahajder. Teremtette csibészei!; teremtette betyár kölyke! □ Adta teremtette kölyke! (Mikszáth Kálmán) Fikkom teremtette leánya! kit akarsz bolondítani? (Benedek Elek)
2. <Kedveskedő jelzőként.> □ Eszem teremtette Kisded katonája! (Lévay József)
III. főnév ..tét, ..téje [e]
1. A teremtette szóval kifejezett enyhe szitok. □ Látnád a huszárt, ha leveti mentéjét, Végig imádkozván száz teremtettéjét. (Sárosy Gyula) Komoran űl a vén gazda Ajkán egy-egy teremtette, De sem tréfa, sem mosoly. (Gyulai Pál) Brunner úr sokszor vegyítette szavaiba a kutya forgós teremtettét. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) Haszontalan, semmirekellő személy. □ No hisz, mondta, teremtették, megtanítlak szedtevették, Vas kesztyűbe fütyölni. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): adtateremtette.