TEREMTETTÉT [e-ë-ë v. e-e-ë] indulatszó (
népies)
<Névelővel v. jelzővel is, néhány állandósult szókapcsolatban, felkiáltó mondatokban, rendsz. enyhe, tréfás káromkodás hangulatát keltve:>
Teremtettét! v.
a teremtettét (-nak, -nek v.
neki)! Mennydörgős teremtettét! A hétszáz teremtettét! A mennykő teremtettét!
- 1. <Nagy testi fájdalom, bosszúság, harag kifejezésére.> □ Teremtettét, de hideg van idebenn, még a farkas is megordítaná! (Vas Gereben) A hétszáz teremtettét! Mit ütögeti a hátamat! (Jókai Mór) Teremtettét! meg ne üssön! (Lévay JózsefMolière-fordítás) || a. <Színlelet harag kifejezésében.> □ Tessék megbocsátani, hogy lekendeztem [= kendnek szólítottam]
A teremtettét kendnek, és is lekendeztem kendet. (Móricz Zsigmond)
- 2. <Korholás, rosszallás kifejezésében.> □ Na,
miért nem mégysz már
nincsen dolgod? mit álldogálsz itt? Teremtettét, mikor én ilyen fiatal voltam, mint te, tizet fordultam addig, míg te egyet! (Vas Gereben)