TEREMTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a teremt igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit (vkit) teremtenek.
- 1. (vallásügy) <A vallások tanítása szerint> az a cselekvés, mellyel az Isten a világot megteremtette. A teremtés hatodik napja; a teremtés műve; a teremtés titkai; az ember teremtése; a világ teremtéséről szóló mondák; a világ teremtése óta sem: soha; a → világ teremtésén kezdi. □ A teremtés legutósó napján Alkotott az isten tégedet. (Petőfi Sándor) Im a teremtés béfejezve már. (Madách Imre) Paraszt ilyet világ teremtése óta soha ki nem talált
(Móricz Zsigmond)
- 2. (vallásügy, irodalmi nyelvben) <A vallások tanítása szerint> az így teremtett világ; mindenség. A teremtés koronája ←; a teremtés szépségei. □ Nincs a teremtésben vesztes, csak én! (Katona József) Ezt a tündér zongorát
Pillanatra érintém csak, És dalától reszketett Örömében a teremtés. (Petőfi Sándor) Mi végre az egész teremtés? (Madách Imre) Szentül hiszi, hogy a teremtés miatta jött létre. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Teremtett dolog, lény; teremtmény. □ Pislog e parányi csillag
S mégis millió teremtés[nek] Mérhetetlen nagy világa. (Madách Imre)
- 3. (sajtónyelvi, választékos) Vminek megalkotása, létrehozása, ill. e folyamat eredménye; alkotás. Szilárd kapcsolatok teremtése; tanyaközpontok teremtése; jólét teremtése. || a. (irodalomtudomány, művészettörténet) Műalkotásnak a képzelet segítségével való létrehozása, megalkotása; alkotás. □ A kritika lép a művészi teremtés helyére. (Justh Zsigmond)
- 4. (bizalmas) Ember, emberi lény (gyak. nő); személy. Árva, bájos, fiatal, finom, ideges, jóságos, kedves, szegény, szemtelen teremtés; szép egy teremtés; furcsa egy teremtés. Miféle teremtés ez? Nincs élő teremtés, aki tudná. □ Nincs a világon szeretni valóbb teremtés Évánál. (Gárdonyi Géza) Az utcán ácsorgó kis nyomorult teremtések látható féltékenységgel lesték az idegen leányt. (Babits Mihály)
- 5. (indulatszó-szerűen, csak birtokos személyraggal) (bizalmas) A teremtésit vkinek (a teremtésedet stb.)!; <nagyfokú bosszúság, düh kifejezésére:> a teremtésit neki!; a teremtésit ennek a kölyöknek, a világnak!; az apja v. anyja teremtésit! □ Mozduljatok hát a teremtésit! (Gárdonyi Géza) Kedvetlenül, keserűen mondja: Hej a kutya teremtésit ennek a világnak. (Tömörkény István)
- teremtési.