TÁMLA főnév támlát, támlája
Ülőbútornak hátsó, merőleges v. kissé hátra hajló magasabb része, amelyhez az ülő személy a hátát támaszthatja.
Támla nélküli pad; a szék támlája; dívány leszedhető támlával. □ Rendetlenül hagyád el műhelyed. | Igen, mert mindig széklábat csináltam |
Kívántam változásul A szék támláját. (Madách Imre) A beteg nagy, párnás karszékében üldögélt, két könyökét a karfához nyomva, anélkül, hogy hátát a támlához értetné. (Kosztolányi Dezső) Róbert
dereka egyre lejjebb csúszott a pad támláján. (Karinthy Frigyes)
- Szóösszetétel(ek): fejtámla.
- támlátlan.