TENGŐDÉS [e v. ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A tengődik igével kifejezett tartós állapot; az a tény, hogy vki, vmi tengődik; nehezen, nélkülözve, nyomorúságosan, kínlódva élés, létezés; az élet tengetése.
Moslékon, szeméten való tengődés; étlen-szomjan tengődés; a napszámosok tengődése. Ez a helyzet tengődésre kárhoztat bennünket. □ Minket
megütött gyakori sérelmekkel a kormány, tengődéssel az általános tespedés. (Vas Gereben)