TENGÉS [e v. ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (ritka, választékos)
A teng (2) igével kifejezett állapot; az a tény, hogy vki, vmi teng; sanyarú, szűkös, nyomorúságos élet, ill. tétlen, céltalan, vegetatív lét(ezés). □ Csak midőn szokott egyhangú tengésem lassú óragépezete valami döccenést szenved, akkor rázatom fel e meddő tespedésből. (Arany János) [Széchenyi] Messze kelet népét tettekre ragadva vezette Tétlen tengésből diadalmas eszmei harcba! (Juhász Gyula)