TÉRES [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] (régies, irodalmi nyelvben)
Nagy kiterjedésű, bő, tágas <hely, terület>. □ Víjunk ketten, Csóri! a ház elég téres. (Arany János) A téres ősi portát
benőtte a csalán. (Mikszáth Kálmán) Későbbi álmaimban
téresebbnek tetszett az udvar. (Kaffka Margit) Szeged táján, réges-régen A füvellő téres réten | Etelének tábora volt. (Juhász Gyula)