Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÉRDEL [e] ige -t, -jen [ë]
  • 1. tárgyatlan <Ember, ritk. állat> olyan helyzetben van, hogy lábát térdben meghajlítja, és testsúlya a térdére nehezedik; térden áll. Vki előtt v. vkinek a lábai előtt térdel: (átvitt értelemben is) vki előtt megalázkodik, v. megalázott helyzetben van. A padlón térdel; oltár előtt térdel. Térdelve mos a patakban. □ Hideg kövön anyókák Térdelnek. (Juhász Gyula) A széken csak térdelve tudtam lenni, ha az asztalon írni vagy rajzolni akartam. (Móricz Zsigmond)
  • 2. tárgyatlan Térdre ereszkedik; letérdel. Vhová térdel. Ne térdelj a székre! □ Kezemben élet és halál, Halljátok pártütők! | Ki térdel, annak élet int! (Garay János)
  • 3. tárgyas (ritka) Térden v. térdével nyom, szorít vmit. □ Térdelik a málhát, ügyesen kötözve. (Arany János)
  • Igekötős igék: beletérdel; feltérdel; kitérdel; letérdel; megtérdel; odatérdel; rátérdel; visszatérdel.
  • térdelés; térdelget.