TEREMŐR [m-ő] főnév
Kiállítási, múzeumi termek, értékek őrzésével, a rendre való felügyelettel megbízott személy. || a. (
régies) <Parlamenti, bírósági tanácstermek bejáratánál> ellenőrzést végző s hivatalsegédi feladatokat ellátó alkalmazott. □ Nosza hamar a teremőröket!
Egy teremtisztet lehívattak a karzatról s nyomban megindult a tanácskozás, hogy egy idegen tévedt a Házba. (Mikszáth Kálmán)