Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (zene) <A hétfokú skálában> vmely hangtól rendsz. felfelé, ritk. lefelé számított harmadik hang. C-dúrban a "c" terce "e", c-mollban "esz"; az "a" alsó terce "f". A g-hez egy tercet énekel. || a. (zene) Két ilyen hang közti hangköz, ill. a két hang együttes hangzása. Kis terc: három félhangot v. egy nagy és egy kis szekundot magában foglaló hangköz; nagy terc: négy félhangot v. két nagy szekundot magában foglaló hangköz. A dallamot tercekben kíséri. Leüti a zongorán a ce tercet. A darabot egy kis terccel magasabbra transzponálja. □ Mint édes szopránt búgó, méla tercek, Merengésem bánatosan kisér. (Tóth Árpád)
2. (játék) <Némely kártyajátékban> három egymás után következő értékű kártya ugyanabból a színből egy kézben. Tercem van. Bemond egy tercet. □ Az ezredes kalabriást [= kalábert] szokott játszani, és olyan mérges, harcias hangon mondta ki a terceket, kvartokat, mintha hadcsapatokat [= hadsereget] vezényelne. (Mikszáth Kálmán)
3. (sport) <Vívásban> a kardnak az a tartása, amikor a kardot tartó alkar a derékkal egy vonalban, a kard pedig a test síkjában az alkarral tompa szöget alkotva áll.