TENYÉSZÉS [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a tenyészik igével kifejezett folyamat, állapot; az a tény, hogy vmi tenyészik.
- 1. (biológia) Állati, növényi szervezeteknek nagyobb tömegű létezése és fejlődése, szaporodása a természetben. Az algák tenyészése a vízben; a harasztok buja tenyészése; a baktériumok, penészgombák tenyészése. Földünkön megvannak az állatok és növények számára a tenyészés feltételei. || a. (irodalmi nyelvben) Állatok, növények erős fejlődése, növekvése, szaporodása; tenyészet. □ Lesújt a zápor egyes virágokat, de utána dúsabb a tenyészés. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Kedvezőtlen, nem kívánatos jelenség, folyamat terjedése, sokasodása, elszaporodása <főleg a gátló intézkedések elhanyagolása következtében>. A bűn, a gonoszság tenyészése.
- tenyészési; tenyészésű.