TELEPÍTVÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (régies) Telepítéssel létrehozott község, telep. □ A helység nem régi, új telepítvény. (Táncsics Mihály)
- 2. Vmely nagy tömegben, sűrűn betelepített növény. Szépen fejlődik a telepítvény. || a. Vmely növénnyel betelepített terület. Van fél hold telepítvénye szőlőből.
- telepítvényes.