TÉRÍTVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hivatalos)
Vminek kézhezvételét, kikölcsönzését, ill. további intézkedés végett való átvételét elismerő (ok)irat.
Kölcsönzési, könyvtári térítvény. Az ajánlott levélről térítvényt adnak. □ [A császár emberei] ökröt, lovat elrekviráltak: a "térítvények" ott találhatók a bírónál. (Jókai Mór)
- térítvényes; térítvényez.