TÁNTORGÓ melléknév (
hangfestő)
Olyan, aki, ami tántorog; ingatag, bizonytalan.
Tántorgó beteg, részeg; tántorgó lábak; tántorgó léptekkel jár. □ [A sír] szélin állnál tántorgó lábakkal. (Csokonai Vitéz Mihály) Tántorgó léptekkel botorkált fel a tábláig, és megállt a térkép előtt. (Móricz Zsigmond)