TÁT tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
Száját tátja: a) (
ritka) tágra, szélesre nyitja úgy, hogy szájürege láthatóvá válik.
Ásítás közben szélesre tátja a száját. □ [A farkas] Körmeit Miklósnak a vállába mártja, | Száját a fejénél két araszra tátja. (Arany János); b) (
átvitt értelemben) csodálkozik.
A gyerekek nem szóltak semmit, csak tátották a szájukat. □ Kendtek meg mit tátják a szájukat? rivallt rá az apám a körülálló szomszédokra, mert az egész falu kiállott a csudára. (Móricz Zsigmond); c) (
átvitt értelemben) tétlenül nézelődik, bámészkodik.
Ne tátsátok itt a szátokat, dolgozzatok! || a. (
átvitt értelemben is)
(A csodálkozástól) tátva marad a szája v.
szeme, szája tátva marad: nagyon elcsodálkozik.
- Igekötős igék: eltát; feltát; kitát; rátát.
- tátó.