TÁLALÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a tálal (főként 1, 2, 4) igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit tálalnak.
- 1. A kész étel(ek)nek fogyasztás végett tál(ak)ba, tányér(ok)ba stb. rakása, elrendezése, körítése és az asztalra helyezése, felszolgálása. Gyors, lassú, nehézkes tálalás; tálalás öt személyre; a főzelék, a hús, a leves, a sütemény tálalása. Nincs elég edény a tálaláshoz. Egy sereg szakács, kukta végezte a tálalást. □ Megérkezett, szinte tálalás előtt már, a hatalmas Kendy Péter kocsija is. (Kaffka Margit) Az étekfogó ezüstfödővel borított óriás tálat hozott ki,
aztán
feléje közeledett, melegített tányért rakott asztalára, s
megkezdődött maga a tálalás művelete. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek eredménye; vmely étel elrendezésének, körítésének, felszolgálásának módja. Finom, gazdag, ízléses, pompás tálalás. Remekelt a tálalással.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely szellemi, irodalmi, művészi alkotás, közlés, mondanivaló megnyilvánulási, elrendezési módja, formája. A téma hatásos, kellemes, színes tálalása; a revű pompás színpadi tálalása. Humoros tálalásban beszélte el a kellemetlen ügyet. A lapok szenzációs tálalásban, első oldalon közölték az esetet.
- Szóösszetétel(ek): tálalásmód.
- tálalási; tálalású.