TÉPÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. A tép igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit tépnek; szakítás, szaggatás. Vminek darabokra, rongyokra tépése; papír tépése; gyapjú tépése.
- 2. (ritka) Ennek eredménye, következménye; ruhán így keletkezett rongálódás, szakadás. Tépések vannak a kabátján.
- 3. (régies) Tiszta vászonból, gyolcsból tépett szálak v. lehasított keskeny szalag(ok), csík(ok) seb kötözésére. Tépést csinál, készít. Tépést tett a sebre. □ A lányok leszedték a kalárisokat Sebkötést és tépést készítettek sokat. (Sárosy Gyula) Egy darab tépést hozott abból a rongyból, mellyel a megsebesült Garibaldi véres lábát borogatták. (Mikszáth Kálmán) A borbélyok és asszonyok ott forgolódnak
vizes tállal, gyolccsal, tépéssel
a sebesült vitézek körül. (Gárdonyi Géza)