TÉNSASSZONY [s-a] főnév, (
ritka) tésasszony, teinsasszony (
népies,
régies)
- 1. <Kiskereskedők, kisiparosok feleségének megszólításaként hasonló v. alacsonyabb társadalmi helyzetű személyek és parasztok részéről. Kevesebb a tekintetes asszonynál.> Jó reggelt, ténsasszony! □ [Az órás feleségéhez:] Bocsánatot kérek, ténsasszony
(Ambrus Zoltán) || a. Olyan személy, akit ez a megszólítás illet meg. Itthon van a ténsasszony? A ténsasszonnyal szeretnék beszélni. Hol látta a ténsasszonyt? □ Az annyuk is aszongya:
Borbélyné ténsasszony lösz a lányunkbul. (Gárdonyi Géza)
- 2. Tekintetes (I. 2) asszony. □ Aki nálam [Az irodatisztnéhoz szólva:] Csókolom a kezét, tensasszony. (Csiky Gergely) A mesterné ténsasszony sírja kövére rá lehet vésetni a Danika nevét is. (Gárdonyi Géza)
- 3. (elavult) Tekintetes (I. 1) asszony. □ Aki nálam [= az alispánnál] négyszemközt akar beszélni -
az ügyvédnél sem fog az kiabálni, hogy a teinsasszony [=az ügyvéd felesége] is hallja. (Vas Gereben) Én vagyok Sligorák asztalosmester; a tensasszony [= az ügyvéd felesége] parancsából újra politúrozom a bútorokat. (Jókai Mór)