TEOLÓGUS [ë] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: theologus is)
- 1. <Kül. protestánsoknál:> papnövendék. □ Mint boldog theologusok
sok édes órát töltöttünk gyenge borocska és vékony vacsora mellett. (Tolnai Lajos) Szekér jött az út közepén a kollégium felől és a járdán két
fekete ruhás teológus. (Móricz Zsigmond)
- 2. Teológiával hivatásszerűen foglalkozó személy. Ismeri a külföldi teológusok műveit. □ Jönnek kálvinista, híres teológusok
és bizonyítják, hogy más országok kálvinistái térdelnek
s Kálvin is térdepelt a maga híveivel. (Ady Endre)
- teológusi.