TENYÉSZŐ [e] melléknév
Olyan, ami vhol vmilyen körülmények között v. milyen módon tenyészik, szaporodik és növekedik.
Árnyas helyen, hegyek közt, szabadon vadon tenyésző növények. □ A szőlőtövek közt
buján tenyésző nád fölöslegessé tesz minden karózást. (Arany János) || a. (
ritka,
irodalmi nyelvben) Olyan <idő, időszak>, amikor vmi tenyészik. □ Indultál keresni Más jobb határt, Langy tavaszt, virítót, S tenyésző nyárt. (Kölcsey Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): tenyészőidő; tenyészőképesség; tenyészőszerv; tenyészőtalaj.