TENYÉSZIK [e] tárgyatlan ige -ek, -el, [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e]; ..ésszen [ë], (
ritka,
irodalmi nyelvben) tenyész (rendsz. 3. személyben)
- 1. <Növény, állat a létezését lehetővé tevő külső körülmények, környezeti hatások következtében> él, fejlődik. Jól, rosszul tenyészik. Buján tenyészik a gyom. A margaréta vadon is tenyészik. Mérsékelt égöv alatt jól tenyészik. □ A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul
Ott tenyészik a bús árvalyányhaj. (Petőfi Sándor)
- 2. (átvitt értelemben) <Szokás, állapot, magatartás megfelelő külső körülmények, lehetőségek következtében> nagyobb tömegben, szélesebb körben, erősebb mértékben van (jelen); él, virul. A nyomortanyákon tenyészik a bűn. A falvakban még mindig tenyésznek a babonák. □ Zárt üvegházban tengődve A szabadság nem tenyész. (Arany János) A zárdafal közt nem tenyész remény. (Madách Imre)