Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (ritka) Olyan <személy, dolog>, aki, amely temet. A hőseit temető ország; a hun királyt temető harcosok.
II. főnév -t, -je [e] A halottak eltemetésére hatóságilag kijelölt, rendsz. elkerített terület. Temetőbe → kísér vkit: A temetőben → pihen. Koporsóját az egész község kikísérte a temetőbe. □ Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőbe, egyedül, az ura sírjához. (Kosztolányi Dezső) A Duna csak folyt | és nevetgéltek a habok felém. | Az idő árján úgy remegtek ők, | mint sírköves, dülöngő temetők. (József Attila) Enyhén emelkedő homokbucka a temető, sűrű akácfák közt bozót nőtte be. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a romlása, pusztulása, ill. az a hely, ahol ez bekövetkezik; sír. A Habsburgok királlyá választása a nemzeti függetlenség temetője lett. □ Hősvértől pirosúlt gyásztér sóhajtva köszöntlek, | Nemzeti nagylétünk [= nagyságunk] nagy temetője Mohács! (Kisfaludy Károly)