TELIHOLD főnév, (
ritka, kissé
választékos) telehold
A hold olyankor, amikor a föld felé forduló oldalát a nap egészen megvilágítja.
Az égen fénylik a telihold. □ S a sziget áldott volt; kereken, mint egy teli hold, a | Földövező tenger viharos közepébe merítve. (Vörösmarty Mihály) De feljön az ormokon a teli hold. Mint egy kulacs, a hideg éjbe mosolyg. (Arany János) Bujtok megint a kitavaszodott | földből, jó tücskeim? Isten hozott! | Félévvel Buda ostroma után
| nyitottam ki úgy az ablakomat, | hogy a rőtparázs telehold alatt |oly nagyon rátok csodálkoztam. (Szabó Lőrinc) || a. (rendsz. ragtalanul)
Holdtölte. Ma telihold van.